A szombatnap megemlékezés az Úr teremtéséről, a szabadításáról, hogy Ő kihozott minket Egyiptomból/megváltott minket a bűn rabságából, megpihenés, megszabadulás az életünk nehézségeiből, a munkával járó stresszből, illetve előretekintés a világ jövőbeni szabadítására, a Messiási (milleneumi) királyság eljövetelére. Egy kulcsfontosságú vers az utóbbi állításommal kapcsolatban:

És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. (Ézsaiás 66:23)

A fenti versből is kiderül, hogy a Milleneumi Királyságban nem csupán meg fogjuk tartani szombatot, hanem szombatnaponként, az egész emberiség Őt fogja imádni. Nem csupán nem fogunk dolgozni, de az egésznek a lényege az lesz, hogy az Ő szombatján mindenki Istent dicsőíti, ünnepli, mint a világ megmentőjét/megváltóját!

Korábban azt tanultam, hogy a szombat  jelentőségét veszítette, de legalábbis vasárnapra változott... Ezzel szemben az Igéből tudjuk, hogy az Izraliták megtartották és a jövőben Isten uralma alatt az egész emberiség meg fogja tartani a szombatnapot. Hogy lehet, hogy a köztes időben nekünk mégse kell törődnünk vele?

Érdekesség, hogy a Talmud szerint a szombat 1/6 részben ízelítő a végső szabadulásból, az eljövendő messiási korból. Nem igazán tudjuk, hogy miért pont 1/6 részben, de a koncepció ugyanaz: minden szombatnapon megtapasztalhatjuk, milyen lesz a világ, amikor Isten megmenti és a Messiás uralkodik a Földön, átélhetjük a nyugalmat, békét és végső szabadulást, ami a Messiási korban vár ránk.

Vitatott kérdés, hogy Jézus valójában megtartotta e a szombatnapot, mivel számos konfliktusa volt e témában (is) a farizeusokkal, akik lépten-nyomon meggyanúsították a szombat megszegésével. A hívők többsége ismeri e konfliktusok kiinduló pontjait, vagyis a kalásztépős sztorit, meg a szombatnapon történt gyógyításokat...

Zárójelben megjegyzem, hogy bőven találni megkérdőjelezhető Biblia magyarázatokat e témában is... Pl. “Jézus azt mondta, hogy a szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért és ezzel deklarálta a szombatnap eltörlését...” Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez egy teljesen mondvacsinált állítás. Hasonlóan, bármelyik versbe, bármit, meg annak az ellenkezőjét is bele lehet magyarázni, a Biblia tanulmányozása viszont nem erről szól.

Eredeti témánkhoz visszakanyarodva fontos tisztázni pár dolgot. Krisztus előtt az első század folyamán több mint 1500 rabbinikus szabályt alkottak csak a szombatnap “korrekt” megtartását illetően, melyeket ma a Misnában olvashatunk. A kapcsolódó történelmi események megismerésével némi betekintést nyerhetünk ezek kiváltó okaiba.

A babiloni fogság után, a perzsa megszállást követően Júdea a Szeleukidák uralma alá került. Az ő céljuk alapvetően az volt, hogy a Júdeaiakat göröggé tegyék. Mindent ami Júdeaivá tesz valakit, el akartak söpörni. Senki sem lóghatott ki a sorból, mindenkinek az ő isteneiket kellett imádni, úgy enni és olyan életvitelt folytatni, mint ők. Arra csábították a júdeaiakat, hogy meztelenül eddzék a testüket és tornaversenyeken vegyenek részt az e célból épített tornacsarnokokban, olyannyira, hogy még Jeruzsálemben is építettek egyet. Mivel a csábítás nem bizonyult elég hatékonynak, idővel aztán szó szerint betiltották Isten imádását, kifosztották a templomot, felállítottak benne egy Zeusz szobrot és disznót áldoztak az oltáron. A szombatot és az Úr ünnepeit a Júdeaiak nem tarthatták meg, a bibliai étrendet és a körülmetélkedést betiltották, e rendelkezések bármelyikének megszegéséért pedig halálbüntetéssel fenyegették őket. A júdeaiak eltökélten ellenálltak és ragaszkodtak hitükhöz, de sokan meghaltak és borzalmas dolgokat, nagy veszteségeket éltek át. Végül fegyveres ellenállást szerveztek és idővel kivívták függetlenségüket, megalakult a Hasmóneusok birodalma.

Mindezeket követően a Júdeaiak fő céljává vált, identitásuk megerősítése és megőrzése a Tóra parancsolatok követése által, az Istennel való szövetség és élő kapcsolat fontossága pedig fokozatosan háttérbe szorult. A bibliai parancsolatokhoz további korlátozásokat, magyarázatokat fűztek, eredendően jó-szándékkal, vagyis, hogy előre kivédjenek mindent, ami az Úr bármelyik parancsának megszegéséhez vezethetne. Mint a szülők, akik ha nem akarják, hogy a gyerekük hozzá érjen a sütőhöz, egyszerűen a konyha közelébe sem engedik.

Szóval nem kevesebb mint 1500 ilyen extra parancsolatot, korlátozást kanyarítottak a szombat köré, így az Istennel való kapcsolat elmélyítése helyett, a tiltásokra és szertartásokra került a hangsúly. Nem szabadott például két tevét egy kötélen, összekötve vezetni az itatóhoz, mert ez karavánnak, vagyis az állatok dolgoztatásának minősült, illetve nem szabadott műfogsort hordani, mert ha véletlenül kiesik, tilos volt azt felvenni a földről és visszatenni.

Jézus ezekkel a dolgokkal szállt szembe amikor a Földön járt... Mármint ha a szombatnap másról se szól, mint szabályokról, tiltásokról, akkor a farizeusok valóságos mestereknek számítottak benne, ellenkező esetben  nagyon eltávolodtak a lényegtől.

A Márk 3 fejezetében jól láthatjuk Jézus szombatnaphoz fűződő viszonyát. Nem kevés embert megbotránkoztatott szombatnapi akcióival. Más kérdés, hogy manapság sokaknál inkább az veri ki a biztosítékot, hogy vannak még egyáltalán, akik meg akarják tartani a szombatot. :)

Szóval a Márk 3 fejezetét olvassuk:

 “1. És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. 2. És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt. 3. Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre. 4. Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. 5. Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik. 6. Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt. ” (Márk 3:1-4)

A Máté 12. fejezetében Jézus így érvel:

 11. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? 12. Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. (Máté 12:11)

Vajon egy juh túlélne egy napot víz és élelem nélkül egy veremben? Minden bizonnyal, mégis mind egyetértettek abban, hogy szegény állatot mielőbb meg kell szabadítani a szenvedéstől, akár szombatnapon is. Ugyanakkor hevesen tiltakoztak egy szenvedő emberi lény, Ábrahámban a testvérük megszabadítása, meggyógyítása ellen.

Érdekes mert a II. Mózes könyvéből nyilvánvalóvá válik, hogy a Sabbath legkorábbi alapja nem szimplán a munka szüneteltetése volt, hanem pont a felebaráti szeretet, az együttérzés és könyörület kifejezése. Ezek adták a Sabbath igazi esszenciáját, amikor Isten Izraelnek adta. Emlékeztek a listára az előző cikkemben? Kiket emelt ki az Úr, mint a szombatnap teljes jogú haszonélvezőit? Szolgákat, szolgálóleányokat, haszonállatokat, jövevényeket... Nekik is jár a pihenőnap, mint mindenkinek, a legvédtelenebbeknek és kiszolgáltatottabbaknak  is!

A farizeusok nagy része úgy tűnik addigra elfelejtette a szombatnap e nagyon fontos aspektusát. A gazdáknak ugyanannyira a szívükön kellett viselni szolgáik sorsát, ahogy Isten teszi ezt az Őt szolgálókkal. Még a jó öreg fejőstehénnek is könyörületet kellett mutatni és hagyni, hogy ilyenkor kipihenje magát. Aznap el kell felejtkeznünk önmagunkról, Ő reá fókuszálni és a Királyság állampolgáraiként egyenlőként tekinteni egymásra. Szombatnapon nincsenek szolgák és urak, senki nem lehet elnyomás alatt. A szombatnap kivétel nélkül mindenkié, mindenkinek jár, mindenki élhet vele.

Szombatnapon arra a kegyelemre és könyörületességre emlékezünk, amelyet Isten mutatott nekünk amikor megszabadított a bűneinkből, és ugyanezt szükséges továbbítanunk mások felé.

Az előbb említett történetben kétféle teljesen ellentétes szombat tartásról olvashatunk, az egyiket Jézus, a másikat a farizeusok példáján keresztül mutatja be az Ige. A farizeusok számára a rituálék és a saját szabályaik mindennél fontosabbá váltak. Szőrszálhasogatóak voltak, folyton hibákat kerestek mindenkiben, sőt a szívükben meg akarták ölni Jézust, aki bánkódott könyörületességük ily mértékű hiánya miatt. Micsoda kontraszt. Míg az egyik fél a szombatnap lényegét hűen képviselve, meg akart szabadítani/gyógyítani egy megbénult embert,  a másik fél kizárólag a saját szabályaira bírt gondolni. Egyáltalán nem hatotta meg őket, hogy embertársuk milyen régóta rabja a betegségének és nem csak, hogy megtagadták tőle a segítséget, de kifejezetten ellenezték, hogy bárki más segítséget nyújthasson neki. Amikor pedig Jézus végül meggyógyította, vagyis pontosan azt tette ami a szombatnap lényege, meg akarták ölni.

Jézus nem egyszer a farizeusok szemére vetette, hogy törvénytelenek és az Úr parancsolatai helyett a saját rendeléseiket részesítik előnyben. Nem volt ez másképpen a szombat megtartásával kapcsolatban sem.

"...Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. 7. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. 8. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. 9. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. “ (Márk 7:6-9)

“2. Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek (Isten törvényeit tanítják): 3. Annakokáért amit parancsolnak néktek (Isten törvénye), mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. 4. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni. 5. Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; … 13. De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be. 23. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. … 27. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belől pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák. 28. Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” (Máté 23. fejezet)

29. És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; 30. A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle. (Lukács 7:29)

19. Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni? (János 7:19)

31. Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. (Lukács 16:31)

38. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek. 39. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; 40. És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! 41. Dicsőséget emberektől nem nyerek. 42. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: 43. Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. 44. Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45. Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek. 46. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. 47. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? (János 5: 38-47)

Most nézzünk meg egy másik szombatnapi gyógyításról szóló igeszakaszt a Lukács evangéliumában:

10. Tanít vala pedig (Jézus) szombatnapon egy zsinagógában. 11. És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolc esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. “ (Lukács 13: 10-11)

Még mielőtt továbbmegyünk, egy pillanatra képzeljük csak el hogy ennek az asszonynak micsoda erőfeszítés (munka) volt minden szombatnapon a zsinagógába eljutni.

“12. És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál (megszabadultál) a te betegségedből! 13. És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. 14. Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. 15. Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? 16. Hát ezt, az Ábrahám leányát, (a testvéreteket) kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?17. És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, amelyek ő általa lettek.“ (Lukács 13:12-17)”

Érdemes megfigyelni a szakasz nyelvezetét, Jézus szóhasználatát. Megkötözve, rabságban, majd felszabadítva. Nem emlékeztet ez arra a részre, amit az előző részben taglaltunk, amikor Jézus megkezdte a szolgálatát és az Ézsaiás 61-ből olvasott fel? “… fölkent engem az Úr … hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást” Ez volt a földi szolgálatának, küldetésének alapja, vagyis másképpen fogalmazva, a szombat mint a megváltásunk, a rabláncoktól való megszabadulásunk jelképe, az arról való megemlékezés heti ünnepe.

A sok lehetetlen hozzáadott rendelkezés miatt, a szombatnap az I. Században elég keserves lehetett. Volt pl. egy olyan hozzáadott rendelet, amelyben meghatározták, hogy maximum milyen távolságra mehetett valaki szombatnapon az otthonától. Ez egy mindösszesen kb. 1,2 kilóméteres sétát jelentett. Aki elég közel lakott a zsinagógához szerencsésnek mondhatta magát, mert képzeljük el ha a zsinagóga mondjuk pont 1,2 km-re volt az otthonától, akkor az illetőnek naplementéig, vagyis a Sabbath végéig ott kellett maradnia, a visszaút ugyanis már nem fért bele a megadott keretbe. Számolni kellett a lépéseiket, nem vihettek magukkal semmit, nem számíthattak gyógyulásra... szóval nem lehetett valami felemelő élmény...

Nem csoda, hogy sokan haragudtak Jézusra. “Mit csinálsz, mi nem így tartjuk a szombatot? Nekünk végig kell szenvednünk az egészet...” :D

Vajon, találunk e még példát arra a Bibliában, amikor a szombatnap valamilyen módon a megváltáshoz kötődik? Bizony igen.

A János 7 fejezetében Jézus azt mondja: “21. ...Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. 22. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. “ (János 7:21-22)

A Szentírás szerint minden újszülöttet, a születését követő nyolcadik napon kellett körülmetélni. (lásd. V. Mózes 12:3, Lukács 2:21) A farizeusok ezt szigorúan tartották, akkor is ha szombatnapra esett, annak ellenére, hogy egy körülmetélés egyértelműen nem kis munka volt.

23. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? 24. Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! ” (János 7:23-24)

Szóval Jézus kiabált a farizeusokkal, hiszen a körülmetélés parancsához ragaszkodtak, azt viszont meg akarták akadályozni, hogy Ő helyreállítson, gyógyítson, szabadítson Szombatnapon. Miért pont a körülmetélkedést állította szembe Jézus a szombatnapi gyógyítással? Azért, mert a körülmetélkedés a megváltásban való bizalom jelképe és ennek okán megengedett volt szombatnapon.

A szombatnap megtartása sosem csupán a munka szüneteltetéséről szólt. Azért parancsolta az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad, mert Ő kihozott Egyiptomból. És tudod kikkel vagy egyenlő minden szombatnapon? A szolgákkal, akik kint dolgoznak a földeken. Ez a szombatnap fundamentuma. Erre kellene reflektálnunk mindenben, amit ezen a napon teszünk. Nem dolgozunk, mert szeretjük Istent és másokat sem dolgoztatunk, mert szeretjük felebarátainkat. Ma a felebarátom és én egyek vagyunk, mert a mi Királyunk megszabadított, helyreállított minket. Ez az a nap, amikor Őreá fókuszálunk és még jobban magasztaljuk Őt, mint bármely más napokon. Sátán rablánca nem korlátoz minket többé, megváltattunk, szabaddá lettünk!

Felteszem, hogy Jézus azért is gyógyított szombatnapon, hogy azok akik meggyógyultak, úgy emlékezzenek a szombatnapra, mint a szabadulásuk/megváltásuk napjára. Képzeljétek el az asszonyt aki 18 éve nem tudott felegyenesedni. A gyógyulása előtt bizonyára nem volt képes megtapasztalni meg a szombatnapi pihenést, hiszen számára minden egyes lépés kemény munka, küzdelem volt. A farizeusok úgy gondolták, hogy számára ez így rendben is van, de Jézus megígérte neki, hogy megszabadul. A gyógyulását követő szombatokon nem kellett többé szenvednie és szégyenkeznie. Megemlékezhetett arról, hogy ez az a nap amikor szabaddá lett. Jézus pontosan azt tette, amiről az Atya kijelentette, hogy a szombatnapnak szólnia kell!

A szombatnap tehát nem töröltetett el és nem került háttérbe, hogy egy másik napnak adjon helyet. Az Úr adta a szombatnapot, hogy az jel legyen Közte és népe között.

“2. És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjök.“

Remélem eddig érdekesnek találtátok a tanulmányt, innen folytatom majd a következő részt. Shalom!

 

 *********************************************************************************************

Források:

Matthew VanderEls, Founded in Truth Ministries What is the Sabbath c.  tanulmánya és annak jegyzetei

Samuele Bacchiocchi: From Sabbath To Sunday - A Historical Investigation of the Rise of Sunday Observance in Early Christianity

Theodore Friedman, “The Sabbath: Anticipation of Redemption,”

James Moffat, The First Epistle of Paul to the Corinthians

Misna online:  misna.hu

Biblia idézetek: biblia.hit.hu