Azt hiszem a világ által manapság hirdetett tolerancia valahogy úgy fest, ahogy a  fenti képen látjuk, különösen ami az Isten hitet illeti. Hozzáteszem, bár különösen hangozhat, nem tartom magam vallásosnak, sőt nem is szeretem a vallás szót, mert van számomra egy olyan mellékíze, hogy a hitünk valami mondvacsinált dolog... egy a sok pótcselekvés közül amit azért találtunk ki maguknak, hogy elviseljük az életünket. Én azonban egy élő kapcsolatban hiszek, az Élő Istennel, az Univerzum Teremtőjével, a Fián Jézuson keresztül, melynek szerves velejárója, hogy nem rejtegetem, sőt ellenkezőleg. A fentiek értelmében pedig, bármilyen intoleránsan és megosztón hangzik is, nem gondolom és soha nem is fogom azt gondolni, hogy teljesen mindegy miben hisz az ember, csak higgyen valamiben! Sőt, még azt sem gondolom, hogy a hit önmagában egy pozitív dolog lenne.

“Te hiszed, hogy az Isten egy.  Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab 2:19

Számos esetet fel tudnék sorakoztatni erre példaként, de inkább nem teszem, helyette kiemelem a történelem talán legégbekiáltóbb példáját: Hitlert. Az ő hitéből fakadó gyümölcsökről sokan, sok borzalmas dolgot tudnának mesélni...

Vannak akik azt állítják, hogy ők ugyan nem vallásosak, mégis maximálisan tolerálják mindenki vallását, hitét. Talán komolyan is gondolják, de ennek ellenére számos esetben elgondolkozom, hogy vajon miben merül ki ez a nagy tolerancia. Épp hogy csak nem dobálják meg záptojással a környezetükben élő hívőket, vagy effektíve nyíltan, tabuk nélkül lehet velük beszélgetni a témáról?

Ami a legrosszabb, hogy már a gyülekezeti életbe is jócskán beférkőzött ez a tolerancia dolog. Lassan már egymás között is minden téma megosztónak és intoleránsnak számít. Politika? Megosztó. Felekezetek, tanítók? Megosztó. Yeshua vs Jézus? Megosztó. Isten neve? Megosztó. Szövetségek? Megosztó. Mózes törvénye? Megosztó. Ítélet? Megosztó. Végső idők? Megosztó. Izrael? Nagyon megosztó. Törvény vs kegyelem? Súlyosan megosztó. Elragadtatás? Megosztó. Nők szerepe? Megosztó.  Tzit-tzit? Megosztó. Bibliai ünnepek? Megosztó. Szombatnap? Megosztó. Gyógyítás? Megosztó. Új hold? Megosztó. Karácsony és Húsvét? Megosztó. Vasárnap? Megosztó. Étkezési törvények? Megosztó. Körülmetélés? Megosztó... és még sorolhatnám a végtelenségig.... gondolom a blogom tartalma, különös tekintettel jelen posztomra, szintén megosztónak számít majd egyesek számára. Sokan odáig merészkednek, hogy ha nem akarnak hallani valamit, akkor - eredeti kontextusukból kiragadva -  elkezdik a híres "ne ítélj" szakaszokat szajkózni a Bibliából.

Ráadásul egyre többen gondolkozás nélkül báránybőrbe bújt farkasnak nevezik azt, akivel nem értenek egyet. Ennek a jelenségnek pedig mindenki ki van téve, különösen az aki a fent felsorolt, megosztóbb témák valamelyikében netán mélyebbre merészkedik. Aki azon felül hogy, Isten a szeretet, esetleg többről is mer beszélni, sőt netán állást  is mer foglalni valami ellenében, jobb ha felköti a gatyáját, mert se perc alatt eretnekké nyilváníthatják a saját gyülekezetében.

Jogosan felmerül tehát a kérdés, hogy váljunk szótlan remetékké, akik többé semmiről sem mernek véleményt formálni és még kevésbé őszintén beszélni róla? Vagy inkább nőjünk végre fel, tanuljunk meg intelligens módon, sértés és sértődés nélkül beszélgetni egymással, még akkor is ha esetleg vélemény különbség van köztünk? Én a magam részéről az utóbbira szavazok.

Alap témánkhoz visszakanyarodva, a tolerancia  szerintem az egyik  legfélrevezetőbb kifejezés a világon. A tolerancia latin eredetű szó, eredeti jelentése: türelem. Nem hallgatást, elveink feladását, mindennel egyetértést, vagy minden vélemény nyilvánítástól mentes szótlan tűrést jelent, hanem türelmet a másik ember iránt. Mégis oly sokan mások elhallgattatására használják és olyan agresszíven tűzik a zászlajukra, kíváncsi lennék az ő értelmezésükre. Hogyan gyakoroljuk a toleranciát? Tűzzel, vassal minden szembeszállunk minden ellenvéleménnyel?

Nekem sajnos úgy tűnik, hogy a vallási tolerancia jelenleg trendi értelmezését követve, eltérő világnézetű emberek között inkább csöndbe kellene maradjunk, nehogy maradi véleményünkkel felborzoljuk a kedélyeket és éket verjünk társadalmunk amúgy tökéletes harmóniában és békében lebegő tagjai között. A probléma azonban az, hogy  a hitünk egy fontos eleme, hogy beszélnünk kell róla, egyrészt mert az életünk szerves része, másrészt a Biblia (melynek hiszünk tekintélyében és hitelességében ) több ízben felszólít erre:

“Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással” 2 Tim. 4:2

“Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.” Mk. 16:15

A fenti két idézet, persze csak néhány a témába vágó Biblia versek közül.

Aztán itt van ez a kép, mely  a Google keresőben a tolerancia szóra az első helyen jelenik meg. Megmondom őszintén, amikor először szembe találkoztam vele, eléggé kiverte nálam a biztosítékot. Vallásokat kifejező szimbólumokat látunk rajta egymás mellett, melyeket összeolvasva a tolerancia szót kapjuk. Lehet, csak én vagyok korlátolt, de nem tudom felfogni, mit akar kifejezni. Nekem leginkább a katyvasz szót juttatja eszembe, a képen látható vallások többsége ugyanis totál ellentétes tanokkal rendelkezik, a legnagyobb jóindulattal sem hihet bennük az ember egyszerre. Az meg, hogy vegyük tudomásul, hogy más vallások is léteznek és ne erőszakoljuk rá másokra a nézeteinket, hívők és hitetlenek számára egyaránt eléggé alap dolog kellene legyen. Sok felvilágosult, a vallási tolerancia elvét hirdető ember szemében azonban, az Isten hit nyilvános kifejezése, már egyenlő az erőszakkal és az intoleranciával. Úgy tűnik néhányan annyira “toleránsak”, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy-egy “vallásos” tartalmú internetes bejegyzéssel, vagy megnyilvánulással, még akkor sem, ha esetleg egy olyan személytől származik,  akikkel addig hosszútávon, kölcsönös tiszteleten alapuló, mély barátságban voltak. Azt állítják, hogy mindenkinek a magánügye miben hisz és tartsa meg magának, de erre felmerül a kérdés, hogy ha mostantól minden "vallásos" személy megfogadja ezt, akkor mi szükség a toleranciára?

És most a konklúzió... Hívőként mit tehetünk? Igazából semmi mást, mint amit eddig is. Továbbra is beszélünk a hitünkről, amire némelyek teljes erkölcsi fölényükkel és hihetetlen nyitottságukkal “intoleráns, korlátolt, erőszakos vallási fanatikusoknak” fog nevezni minket, mert nem csak zárt ajtók mögött, hanem nyíltan felvállalva gyakoroljuk, amiben hiszünk.

Egyrészről azt mondom nem érdekel, teszem a dolgom, de másrészről nyilvánvalóan nem állíthatom, hogy ez a jelenség teljesen hidegen hagyna érzelmileg. Emberből vagyok, így őszintén mondhatom, hogy nagyon elszomorít, amikor egy számomra fontos, az életemet jobbá tevő dolgot szeretnék megosztani valakivel, különösen egy barátommal, szerettemmel és ő ellenségesen reagál. Igaz, meg van írva, hogy sokan gyűlölnek majd minket az Ő nevéért (Mt.10:22), de ez a tudat, gyakran nem hogy megkönnyítené, hanem inkább megnehezíti a dolgomat.  Hiszen mindenkit, de különösen, aki érzelmileg is közel áll hozzám, vagyis a szeretteimet, viszont szeretném látni a Mennyei Királyságban, illetve egy jobb életet szeretnék nekik itt a Földön is. Ha tehát beszélek a hitemről, csakis a szeretet motivál…. Shalom! :)