Ahogy  Igei spiritualitás című cikkemből kiderülhetett, az utóbbi időben elég sokat gondolkoztam a spiritualitás szó jelentésén és hogy hogyan definiálnám azt a Biblia szerint. Sokan vallják ugyanis hívőként spirituálisnak magukat, de ugyanakkor azt állítják, hogy Isten törvényeinek megtartása földhözragadt, az az nem szellemi dolog.

Ami a cikkemből kimaradt az tulajdonképpen egy megválaszolatlan, de számomra izgalmas kérdés. Azon töprengtem, hogy a spirituális és rituális szavak vajon rokonságban állnak e egymással. Hangzásra úgy tűnik, mert a magyarhoz hasonlóan, számos nyelvben 100 százalékos az egyezés a két szó egyes szótagjai között. Hozzáteszem, nem vagyok nyelvész és nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni. Továbbá, mivel a "spirituális" szó szerepel a bibliában, a "rituális"pedig nem, tehát a Szentírás szemszögéből sem látom objektíven vizsgálhatónak e kérdést, így csak elmélkedem....

A kutatásaim során sokféle álláspontra bukkantam. Vannak akik szöges ellentétekként, míg mások bizonyos szinten rokonokként kezelik  a két fogalmat.

A rituális szó Wikipédiában talált etimológiáját különösen érdekesnek találtam, melyben a következőket írták:

A "rituális" szó a latin ritualis szóból származik, mely a ritus szó egy változata. A római törvénykezésben és vallásos gyakorlatban a rítus általában  egy bizonyítottan helyes eljárási módot, egy jó szokást jelentett. A rítus eredeti koncepciója lehetséges a Szanszkrit rta (látható rend) szóval áll kapcsolatban.

"Látható rend". Lenyűgöző. Isten a rend Istene, nem a zűrzavaré és ennek megfelelően hiszem hogy elsősorban a Neki való engedelmesség tehet valakit valóban spirituálissá. Hiszem továbbá azt is, hogy az Ő általa elrendelt rituálék, szertartások megcselekvése is az engedelmesség egyik formája, melyeken keresztül közelebb kerülhetünk Őhozzá és egyre spirituálisabbakká válhatunk. A spirituális dolgok melyek nem láthatók, fizikailag érzékelhetővé válnak, mivel a földi, látható dolgok modelljei a  mennyei láthatatlan dolgoknak. Jó példa erre az oltár, illetve amikor Yeshua a földi születést használja a szellemi újjászületés modelljének.

 "Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek." Róma 1:20

Az emberek rituálékat használnak, hogy tetteken keresztül kommunikáljanak. Manapság, legalábbis a világnak ezen a felén, amikor először találkozunk valakivel, a kezünk előrenyújtásával fejezzük ki a tiszteletünket és kezdeményezzük a kézfogás rítusát. Kifejezhetnénk ugyanezt csak szavakkal is, de  inkább eljátsszuk egy fizikai rituálé formájában, mert az beszédesebb. Ahogy a híres mondásból ismerjük "A tettek hangosabbak, mint a szavak".

Üzenetünk átadásához azonban a rituálét érhetően kell előadnunk mások számára.. Ha pl. egy olyan valaki irányába nyújtjuk ki a kezünket , aki ezelőtt sosem tapasztalta a kézfogást , mint köszöntési módot, esetleg  támadásnak veheti azt. A rituálék tehát mindig egy adott kultúrán belül kommunikálják a megfelelő üzenetet, míg azok számára, akik sosem tapasztalták, zavart okozhatnak.

A rituálék a régi közel keleti kultúrában még inkább a mindennapi élet részei voltak. Az állat áldozati rituálékat  - Izraelt is beleértve  - arra használták, hogy a spirituális világgal kommunikáljanak. Istennek nem volt szükséges elmagyaráznia az áldozatok funkcióit az Izraelitáknak, mert pontosan értették az üzenetet, melyet az állatok rituális áldozata és vérük manipulációja hordozott, hiszen ez egy nagyon elterjedt imádati forma volt a régi Közel Keleten. Ahhoz, hogy  megérthessük a Szentírást e témakörben , meg kell értenünk a régi Közel Kelet állatáldozati rituáléinak lényegét, illetve a különbséget a környező pogány nemzetek gyakorlata és a YHVH által elrendelt gyakorlatok között. Ezek elmulasztásával azt kockáztatjuk, hogy a régi Izraelita gondolkozástól teljesen idegen következtetésekre jutunk és így félreértjük Isten Igéjét. Így válhat egy egyszerű kézfogás rossz szándékú gesztussá.

 A rituálé mára egy negatív szóvá vált társadalmunkban, mert általában a pogánysággal, a fekete mágiával és a boszorkánysággal stb. azonosítják, pedig mindannyian használunk rituálékat mind egymással, mind Istennel. Sőt, Istennek is vannak rituáléi, nem csak Egyiptomnak és más nemzeteknek, mégis azt tanultuk, hogy a rituálék  megvetendő és hiábavaló, sőt ördögi dolgok, olyannyira hogy nem egészen két évvel ezelőttig, a templom és az áldozati rendszer gondolatától még a hideg is kirázott. Szomorú, nem? Mostanra már bizonyos vagyok abban, hogy ez mind az ellenség műve.

Ti mit gondoltok?  Van a két szó között rokoni szál? Hogy látjátok ezeket a dolgokat?

Shalom!