Brad Scott írása

Úgy tűnik bármerre járok, valaki felteszi ezt a kérdést. Gyakran miután tanítok valahol, négyszemközt szokták nekem szegezni. Általában hasonló jellegű kérdésekkel együtt merül fel, valódi útkeresést színlelve, de szerintem valójában inkább cinkosok után kutatva. Azok ugyanis, akik ezt egy feketén-fehéren megválaszolható kérdésnek látják, általában csak további muníciót szeretnének, amellyel megerősíthetik jól felépített érvrendszerüket. A célom nem a válasz kikerülése, hanem egy másik kérdés felvetése:  vajon a Szentírás alapján tényleg egyértelműen állást foglalhatunk ebben a témában, vagy az ezen való  töprengés  fontosabb témáktól vonja el a figyelmet?

Azt hiszem a  megfejtés abban rejlik, ahogy egy adott személy definiálná a megváltás szót. Ez azért fontos, mert az ember megváltásról alkotott fogalma, közvetlenül befolyásolja az elveszíthetőségéről alkotott véleményét. Miután a Bibliában e szó megjelenése többnyire valamilyen fizikai megszabaduláshoz kapcsolódik, most a kivételekkel foglalkozunk, vagyis azokkal a versekkel, amelyek esetében ez nem így van. Annak ellenére, hogy némelyek tévesen pont ezeket szokták idézni  a megváltás elveszíthetőségének, vagy éppen az ellenkezőjének alátámasztására. Tehát most olyan versekkel foglalkozunk melyek a megváltásról  az újjászületéshez, illetve a büntetéstől és haláltól való megszabaduláshoz kapcsolódóan beszélnek.

Szóval, azok akik úgy hiszik, hogy miután valaki megváltást nyer, később elveszítheti azt, álláspontjukat a teljesség igénye nélkül a következő versekkel szokták alátámasztani:

“Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentszellemnek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.” Zsidókhoz írt levél 6:4-6

Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,  Zsidók 10:26

“Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.” 2. Péter 2:20-22

Azok is rendelkeznek egy elég tekintélyes listával, akik úgy gondolják, hogy a megváltást nem lehetséges elveszíteni. Némelyek ezek közül a következők:

“A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szentszellemével, “ Efézus 1:13

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. “ János 5:24

“Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök. “ Zsidókhoz írt levél 7:25

Bizonyára léteznek mindkét pozíció alátámasztására jobb versek is és ismerem is őket, de most nem ez a lényeg.  A lehető legsziklaszilárdabb érveket olvastam, illetve hallgattam meg  már mindkét oldalon ebben a témában, amely annál inkább megerősít, hogy beszélnem kell róla. Felmerül a kérdés, hogy ezek a versek a Szentírásban, valóban az írók félreérthetetlen nyilatkozatai a megváltás elveszíthetősét illetően? Amennyiben szerinted igen, biztosíthatlak, hogy mindkét tábor nagyon meggyőző érvekkel tudja alátámasztani az álláspontját, tehát ez a  kérdés valójában egyszerűen megválaszolhatatlan. Vajon a Biblia forszírozza bármilyen módon a megoldását? Nem hinném.

A megváltás elveszíthetőségének kérdése tökéletes összhangban van a nyugati teológiával, mely igazságkeresés helyett jó ideje inkább önmaga védelmével van elfoglalva. Az ilyen jellegű vallásos közvélemény kutatások  lakmusz papírként szolgálnak, hogy az ember a megfelelő  valláshoz csatlakozott e. Engedd meg hogy feltegyek pár egyszerű kérdést. Ha valóban újjászülettem, de meggyőződésem, hogy elveszíthetem ezt az állapotot, megváltoztatja e ez újjászületésem tényét? Miután nem e kérdés megválaszolása által üdvözültem, egy arra adott  igenlő válasz megsemmisítheti a megváltásom? Másrészről, ha valójában nem üdvözültem, de meggyőződésem, hogy a megváltást lehetetlenség elveszíteni, változtat e ez valamit azon a tényen, hogy valójában nem is vagyok megváltva?

János evangéliumának harmadik fejezetében Yeshua Nikodémussal beszélget. Itt találjuk szembe magunkat az újjászületés koncepciójával. A Messiás valami olyat tesz, ami nagyon megfelel kora kultúrájának. Egy földi, fizikai valóságot használ, egy mennyei, spirituális igazság szemléltetésére. Összehasonlítja a spirituális és a földi születést,  majd leteremti Nikodémust amiért a fizikai valóság megértésén túl igyekszik szellemi  dolgokat  felfogni. A helyes kérdés amit jó ha megkérdezünk magunktól a következő: Valóban Isten gyermeke vagyok?

Aki testbe születik, nem a saját erőfeszítésein keresztül jut a világba, de a fizikai születés megkérdőjelezhetetlenül megtörténik. A születés valósága a gyermek emberré válásának folyamatában is kifejeződik.  A gyermek teljesen természetes módon, először  kicsit  nehézkesen, de ember módjára igyekszik viselkedni. Itt nyilván lesznek eltérések, de a viselkedés alapjába véve emberi viselkedés lesz. Egy gyerek nem dönthet úgy, hogy ő inkább delfin, galamb, virág, vagy akár egy pár cipő szeretne lenni. Ő ember és bár ezek sokszínűsége vitathatatlan, ennek megfelelően az emberi  természetre jellemző dolgokat fogja keresni. Szóval, a “mennyei” születés , illetve a fizikai születés párhuzamban állnak.  Ha valaki valóban újjászületik a “romolhatatlan magból”, Isten gyermeke módjára igyekszik majd viselkedni. Újjászületésének forrása ugyanúgy meghatározza majd a viselkedését , mint a fizikai születésnél a gyermek külsejét és viselkedését a genetikai adottságai, illetve a szüleitől tanult dolgok.

Amikor egy magát az Úr gyermekének valló személy következetesen a  Teremtő Isten útjaival ellentétesen viselkedik, két dologra következtethetek.  Az adott  személy vagy nincs tisztában Izrael Istenének útjaival, vagy pedig a gyermekének vallja magát , de a valóságban sohasem fogadta be  az Ő Igéjét. Az analógia valahol ezen a ponton kezd szétesni és távolról sem azért mert Yeshua tévedett volna, hanem azért mert míg Ő pontos képeket használ, világunk tele van megtévesztéssel és ellentmondásokkal. Ebben a történetben  az újjá születés  pont olyan valós, mint az első születésünk. A világban az emberek azonban egyet mondanak és mást tesznek.  E bizonytalan családkultúrában, mely tele van csonka családokkal, erőszakkal, bántalmazással, elhagyással és egy-egy gyereknek akár 3-4 pár nevelőszülője is lehet,  az apa, anya és család viszonyát nagyon nehéz a szellemi kapcsolatok szemléltető eszközeiként használni.

Ezen a ponton megállok és egyszerűen leírom az álláspontomat. Rengeteget tanulmányoztam ezt a kérdést és nem csak a Szentírásban, hanem a rabbinikus irodalomban is. Igazság szerint nem olvashatsz olyan zsidó emberekről, akik valaha a megváltásuk elveszíthetőségén morfondíroztak volna. A rabbinikus írások állandó témája sokkal inkább az volt, hogy hogyan tegyenek a Teremtőjük kedvére. Hiszem, hogy ha valaki VALÓBAN elfogadta a Messiást, mint YHVH élő magját és Igéjét, akkor új természetéből fakadóan  engedelmeskedik Isten parancsainak és az Ő útjait akarja járni. Hiszem, hogy a Szentírás is erről tanúskodik. Meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy igazából hitben járunk e, vagy sem. Növekedésünk és fejlődésünk  szempontjából mindannyian különböző szinteken  állunk, úgy vélem ez a magyarázata a  negyedik fajta termőföldnek Yeshua példázatában, mely szerint némelyek száz annyit, némelyek hatvan annyit, némelyek pedig harmincz annyit termelnek.

Hiszem, hogy  mindenkinek, aki hívőnek nevezi magát az Atya munkáját kellene végeznie és az Ő gyümölcsit teremnie, ellenkező esetben vagy még nincs tisztában az Ő útjaival, vagy  önmagát és másokat is megtéveszt. Azt biztosan nem látom, hogy a példázatnak bármi köze lenne a megváltás elveszítéséhez. A megváltás egy születéssel kezdődik, mely a Mennyei Atya  ajándéka, nem pedig a saját cselekedeteinkből van, csak úgy mint a fizikai születés esetében. Az igazi újjászületést egy természetes, a belsőnkbe  ültetett mag, illetve vágy követi, melynek köszönhetően olyanokká akarunk válni mint az aki világra hozott. A megváltás elveszítése, vagy soha el nem veszítése diskurzus pedig nem csak utálatos Isten számára, de valójában haszontalan is. A rengeteg idő amelyet ennek az ostoba és önző kérdésnek a megválaszolásával töltünk nem több mint egy ravasz elterelés az  intellektuális filozofálás és relativizálás irányába, ahelyett hogy az igaz és szent cselekedetekre igyekeznénk, melyekre elhívattunk. YHVH igaz gyermekei, természetüktől fogva fontosnak tartják, hogy az Atya kedvére tegyenek és tetteikkel dicsőítsék Őt.

“Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”  Máté 5:16

“Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” 2 Tim. 2:19

“Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;” ' Peter 1:14-16

Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek; 1 Péter 2:1-2

Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.  Efézus 2:8-10

Mind fizikai, mind spirituális értelemben, az igaz gyermek hordozza az apja magját és annak a gyümölcseit termi. Ez kezdettől fogva igaz és az idők végén is az lesz.

“Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; “ Jelenések 12:17

 

Forrás: http://www.wildbranch.org/teachings/lessons/lesson74.html