Jelen cikkem egy többrészes tanulmány első része. Elöljáróban leírom a személyes meggyőződésemet a témában, majd rátérek a dolgok miértjére, avagy hogyan, mik alapján jutottam ezekre a következtetésekre.

Sabbath napján, avagy szombatnapon a megváltásomat ünneplem, azaz megemlékezem arról, hogy Isten, Jézus Krisztus által megszabadított a bűn fogságából. Más szavakkal a Sabbath a rabságban élők bűnből, betegségből, éhségből stb. való szabadulásának ünnepe. A szombatnap ilyenformán nem teher, vagy kötelesség, hanem kiváltság és örömünnep, hiszen nem csak hogy fizikailag megpihenhetek a szabadításomra emlékezve, de Ővele, az Ő Igéjének tanulmányozásával, imádságban tölthetem a napot. A szombat megtartása nem tesz engem se jobbá, se szentebbé, se okosabbá stb. bárki másnál, de boldogabbá viszont igen, mert hiszem, hogy e csodálatos nap Isten ajándéka, melynek megtapasztalása egy olyan áldás, amitől nem más, mint az ellenség akarja megfosztani a hívőket.

Hiszem, hogy a szombatnapot nem csak, hogy Isten rendelte el a világ megteremtésekor, de Jézus földi szolgálatának is fontos alapját képezi. Hiszem, hogy amint szombatnapon a szabadítására emlékezve dicsőítem Teremtő Istenemet és Megváltómat, nem szabad megfelejtkeznem azokról, akik még rabságban élnek, tehát szeretni és jót tenni szombatnapon a törvény tökéletes betöltése, nem pedig törvényszegés!

Hiszem továbbá, hogy Krisztus követőjeként egyszerre kiváltság és kötelesség Őt imitálnom, úgy élni az életem, ahogy Ő tette míg a földön járt és miután meggyőződésem, hogy Jézus és az apostolok egytől egyig megtartották a szombatot, minden ez irányú törekvést az életemben rendkívül fontosnak tartok.

A témába vágó történelmi tanulmányaim azt támasztják alá, hogy az egyház kb. a második századtól kezdett fokozatosan kezdett áttérni az “Úr napjának” vagyis a vasárnapnak a megtartására, tehát a Jézus halálát követő generáció még megtartotta azt. Ezt a tendenciát erősítette később a kereszténység államvallássá tétele és a vasárnap hivatalos pihenőnappá, tulajdonképpen szombatnappá nyilvánítása.

Jelen tanulmányban ezeket szeretném számba venni a Biblia, az egyházatyák írásai és egyéb történelmi dokumentumok alapján.

Először az Úr parancsolatairól, a Tízparancsolatról fogok általánosságban beszélni.

Megfigyelhetjük, hogy Isten a parancsolatok felsorolása előtt a következőt mondja: “Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. “ (II. Mózes 20:2)

Mindent ezzel az állítással kezd, hogy az emlékezetünkbe véssük, hogy megértsük parancsolatai miértjét: “mert Ő megszabadított a rabságból.” Érdekes módon, Pál Rómabeliekhez írt levelének 6. fejezetében párhuzamot von  az egyiptomi rabság és a bűnnek való szolgaság között.

Mint tudjuk, a szombatnapra vonatkozó parancsolat a negyedik a Tízparancsolatból, benne van az első ötben, még a szüleink tisztelete, a ne ölj, ne lopj és ne paráználkodj parancsolatok előtt, tehát mondhatjuk eléggé fontos.

“Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. “ (II. Mózes 20:8-11)

Kérdés: hogyan alkalmazzuk ezt az életünkre? Megtartsuk a szombatot és ha igen, miért? Jézus megtartotta e a szombatot és mit képvisel a szombatnap?

Ezek megválaszolásához egy újabb kérdéssel kezdenék hozzá. Ki volt az első személy aki megtartotta a szombatnapot? Sokan sokféleképpen válaszolnának erre, egyesek azt mondanák, Mózes, míg mások azt, hogy Ádám, de az I. Mózes 2. fejezetéből tudjuk hogy legelső alkalommal ki tartotta meg a szombatot: maga Isten. “És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. (I. Mózes 2:1-3)

Isten ekkor bizonyára nem fáradt el, hanem munkája befejeztével elfoglalta méltó helyét a teremtése felett, mint a mindenség Istene, és példát mutatott az emberiség számára. A teremtés folyamata tulajdonképpen befejeződhetett volna a hatodik napon is, hiszen akkorra már minden számunkra szükséges dolgot létrehozott, kivéve a szombatnapot, mely teremtésének megkorononázása. Szombaton tehát arra is emlékezünk, hogy Ő teremtette az egész világmindenséget.

Az Ezékiel 20 fejezet és még számos ószövetségi szakasz tisztán demonstrálja, hogy Isten népe számára a szombat megszegése a fogságot, a megtartása pedig a szabadságot jelentette. Izrael történelme során Isten rendszeresen arra használta szombatnapot, hogy népe megszabadításának, megmentésének illetve és szabadságuk megtartásának a szombathoz kötődését hangsúlyozza. Sőt, Isten számos alkalommal célzottan szombatnapon szabadította meg népét. Mikor hagyták el az Izraeliták Egyiptomot? Egy éves szombatnapon, a Kovásztalan kenyér ünnepének első napján. Mikor szabadultak meg végleg elnyomóiktól? A következő szombaton, a kovásztalan kenyér ünnep hetedik napján átkeltek a Vörös tengeren és politikai értelemben is felszabadultak. Mely napon adta Isten a törvényét, melyet ha valaki megtart él általa? Egy másik éves szombaton, Pünkösd napján. Mely napon ment be Izrael először az Ígéret földjére? Mely napon omlottak le Jerikó falai? (Józsué 6.) Bizony, szombatnapon.

Most térjünk vissza Jézusra és, hogy vajon Ő megtartotta e szombatnapot. A Lukács 4. fejezetében járunk, amelyben mondhatni Jézus földi szolgálatának megkezdéseként egy szombatnapon a zsinagógában felállva elmondja nyitóbeszédét:

"14. Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. 15. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. 16. És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. 17. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: 18. Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, 19. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.  20. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. 21. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. 22. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?" (Lukács 4:14-22)

Jézus ekkor az Ézsaiás 61. fejezetéből idézett, mely így szól:

"1. Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;2. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; 3. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! 4. És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait. 5. És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vincelléreitek lesznek. 6. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsőségével dicsekedtek. 7. Gyalázatotokért kettős jutalmat vesztek, és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz. 8. Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyűlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök. 9. És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok. 10. Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit. 11. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt." (Ézsaiás 61:1-11)

Érdekes módon ez a fejezet a jubileumi év eljöveteléről szól. A koncepcióval a III. Mózes 25. fejezetében ismerkedhetünk meg:

"3. Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését; 4. A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd. 5. Ami a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és ami a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek. 6. És amit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak; 7. A te barmodnak is és a vadnak, amely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül. 8. Számlálj azután hét szombat-esztendőt, hétszer hét esztendőt, úgy hogy a hét szombat-esztendőnek ideje negyvenkilenc esztendő legyen: 9. Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken. 10. És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez. 11. Kürtölésnek esztendeje ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és le se arassátok, amit önként terem a föld, és a metszetlen szőlőjét se szedjétek meg annak. 12. Mert kürtölésnek esztendeje ez, szent legyen néktek, a mezőről egyétek meg annak termését. 13. A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az ő birtokát." (III. Mózes 25:3-13)

A hetedik évet Mózes törvénye egyrészt a föld szombatjának, másrészt elengedés (héberül smita) évének nevezi. Egyrészről a hetedik évben pihentetni kellett a földet, az az 1 évig nem szabadott megművelni. Az ilyen módon parlagon hagyott földön össze lehetett ugyan gyűjteni mindazt, amit magától termett a föld, azonban mindenki másnak is a környezetükben hozzáférést kell biztosítani, hogy elvigyék és elfogyasszák a termést. Másrészről a hetedik év legvégén az adósságokat el kellett engedjék a hitelezők, innen származik az elengedés éve elnevezés.

Hét önálló szombatév-ciklus számlálása után jön el a jubileumi év, ami jóm kippurkor (Kürtzengés ünnepe) sófárfújással veszi kezdetét. Az ötvenedik év a hazatérés ünnepe volt, amikor szabadságot hirdettek a földön és ki-ki visszatért eredeti birtokához és törzséhez. Az ötvenedik évben a birtokok visszaszálltak eredeti tulajdonosukhoz és minden szolga felszabadult.

Érdekes adalék ehhez, hogy a Biblia Jézus második eljöveteléről szóló szakaszaiból arra lehet következtetni, hogy Jézus a Kürtzengés ünnepén fog visszatérni.

31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt. 24:31)

51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. ( I. Kor. 15:51-52)

A görög szó amit az Újszövetségben trombitaként fordítottak ( σάλπιγξ ) megegyezik a Ószövetségben szereplő kürt szóval a Septuagint LXX fordításban, egyrészt amikor a Kürtzengés ünnepének ünneplését rendeli el az Úr, illetve amikor a nép a kürt hangjára összegyülekezik, különös tekintettel a Sinai hegy aljában történő esetre, amikor megkapták a törvényt.

Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. (III. Mózes 23.34)

És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép. (II. Mózes 19:16)

Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla. (II. Mózes 20:18)

Lehetséges, hogy Jézus második eljövetele tehát a Kürtzengés ünnepén egy jubileumi évben lesz? Szerintem igen.

Visszatérve a szombatra, fontos aspektusa (volt), hogy mindenkinek jár(t). Isten kivétel nélkül mindenkit, a legalacsonyabb társadalmi rétegeket, a szolgákat, sőt még az állatokat is megajándékozta e heti rendszeres pihenőnappal. Az V. Mózes 5. fejezetében a parancsolatok a szokásos módon kezdődnek: “Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. “ de ha megnézzük a szombatnapra vonatkozó parancsolatot, itt egy hosszabb leírást találunk róla és elsőként láthatjuk a direkt kapcsolatot a szombat és szabadulás /megváltás között:

"12.Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amiképpen megparancsolta néked az Úr, a te Istened. 13. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. 14. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; 15. És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (V. Mózes5:12-15)

Mire emlékezzünk szombaton? Arra, hogy az Úr a szabadító és Ő kihozott minket Egyiptomból/megváltott minket a bűn rabságából.

Egyrészről megszabadulunk/megpihenünk az élet nehézségeiből, a munkával járó stresszből, összejön a család/a testvérek, kenyeret törünk, beszélgetünk, közösségben vagyunk egymással stb. másrészről megemlékezünk Isten megújuló kegyelméről és Egyiptom földjéről/a bűnből való szabadításáról, harmadrészt előretekintünk jövőbeni szabadításunkra, a Messiási (milleneumi) királyság eljövetelére. A következő részben innen folytatom a tanulmányt. Shalom! :)